érdekes téma foglalkoztatja felháborodott ismerőseimet egy ideje. többnyire
fellángolás-szerűen megosztanak egy-egy cikket a melegfelvonulás betiltásáról,
a melegeket érintő korlátozások törvénybeiktatásáról, miközben szisztematikusan
ki vannak borulva. oly tolakodóan kerül elém ez a néhány bejegyzés, mintha arra
unszolna, háborodjak én is fel vagy vitatkozzak vagy történjen valami: induljon
már el a párbeszéd erről… de valódi párbeszédet nem látok. csak ebbe vagy abba
az irányba elvakultan kacsintgató, párbeszédmentesen elfogult véleményeket,
cinikusságokat, anyázódásokat. jó ideje forgatom magamban a témával kapcsolatos
gondolatokat. a sajátjaimat. a legutóbbi blogbejegyzés, amit e kérdéskörben
olvasnom kellett, megadta az utolsó
lökést, hogy néhányat e gondolatokból ki is mondjak.

íme az ominózus cikk elérhetősége:

http://mandiner.blog.hu/2012/04/29/megbotrankozast_kelto_vagy_obszcen_felvonulasok_ilyen_orszag_pedig_nincs_cccxxxi 

a bejegyzés kapcsán világosan állt előttem a képlet. érvekről, csúsztatásról,
mellébeszélésről, problémagyártásról.

példának okáért, a szexuális hovatartozás kiemelésével utcára vonulni szerintem nem összevethető
azzal, ha traktorokkal tüntet valaki a mezőgazdaság (egy egész ország, egy
térség ellátását érintő) helyzete miatt. s meglehetősen nyakatekert arra
hivatkozni is, hogy ez utóbbi bárki urbánus öntudattal rendelkezőt zavarhat.
miben zavar egy traktor egy liberálist? a k. nagy öntudatossága gyakorlásában?
gratulálok.

az viszont világosan látszik, hogy biztosan nem nevelnek gyereket sem azok, akik melegfelvonulást
akarnak, sem azok, akik habzó szájjal tiltják. vagy ha van is nekik gyerekük,
tuti, hogy nem (ők) nevelik, mert akkor tudnák, hogy bizonyos dolgokat nem az
utcaképpel kell elmagyarázni. otthon, a családban kell helyretenni a szexuális
kérdéseket. annak is, aki meleg, meg annak is, aki csendben elfogadja / nem
piszkálja majd őket. vagyis: ismét elbeszélünk a lényeg mellett!!!! és ezt
rakásnyi értelmes, felnőtt ismerősöm bekajálja minden politikai és civil
oldalon.

sajnálom azokat a politikusokat, akik csak a tüneteket kezelnék a gyökérproblémák
helyett. akár azért, mert nem látnak tovább az orruknál, akár azért, mert nem
érdekük az igazság feltárása, kimondása.

sajnálom azokat is, akiket anyu v. apu nem ért meg melegségük miatt, és azt hitték,
kétségbeesve, hogy helyettük az utca embere majd meg fogja érteni. meg a
politikusok. vagy akik tudták közülük, hogy nem fogják ugyan sem érteni,  sem elfogadni, épp ezért akarják frusztráltan megmutatni a tutit mindenkinek. ahelyett, hogy csendben istenhez fordulnának
(aki köztudottan mindenkit olyannak fogad el, amilyen), és nem „harcolnának"
látványosan egy olyan gyarló, emberi rendszer ellen, amelynek a játékszabályait
(szintén látványosan) szabad akaratból kidobták az ablakon. (e ponton pedig ne
jöjjön senki a demokráciával. mert a kisebbségek trendi értelmezésével ellentétben a demokrácia nem mindenki akarata, „csak" a többségé. s ki mondta bárkinek, bármikor, hogy hatékonyabb, hibátlanabb és igazságosabb rendszer bármi másnál…? )

a cikk egyébként rengeteg példát idéz még, amelyek nem azonos fajsúlyt, nem egy dimenziót
képviselnek a melegfelvonulással. talán kicsit közérdekűbb üzenet kerékpárral
„tüntetően” jelezni az autósoknak: „babáim, ez itt mindenki közös bolygója,
amit ne okádjatok tele benzingőzzel és tunyulás helyett mozgassátok izmaitokat”,
mint körbeparádézni ilyenolyan pesti körúton, fennen hirdetve: „ez itt az én
szexem”. mert ugye, mindannyiunk közös érdeke lenne a közlekedési szokások
megváltoztatása, ezt a hülye is tudja, még az is, aki per pillanat lusta
lemondani a segge alatti autóról. ezért fontos (és közérdekű) hirdetni az
autózás helyetti alternatív közlekedési formák igéjét. közös boldogulásunknak azonban
nem hiszem, hogy egyetlen (a fajfenntartást nézve még csak nem is relevánsan
alternatív) útja, ha mindenki homoszexuálissá válik. mint ahogy az sem, ha
válogatás nélkül mindent normaértékűvé emelünk, ami akár egyetlen ember számára
is fontos.

eddig a retorikai gumicsont, a cikkbéli hülye példák hülye logikájára reflektálva.

mert mindezeken túl világosan látszik, hogy a téma mindenki részéről sz@rul van megközelítve.

mert mit várunk a melegektől (meg az őket ellenzőktől), ha eleve
elfojtott szexuális frusztrációk nyilvános áruba bocsátásától bűzlik az egész
kapitalista társadalom? egymásnak (és nekünk) vadidegen emberek premier plánban
d*gnak a valóságshow-kban, a lányok annorexiás mellkirakatként kínálják magukat
a közösségi oldalnak csúfolt tiniportfólió-gyűjteményekben. a nőket a világ
egyik felén szexuális rabszolgaként adják-veszik, jobb esetben „csak”
háztartási robotgépnek vagy gyerekkinyomó-formának tekintik. egy-két
kontinenssel odébb ugyanezen nem képviselői férfias státuszokért verik a pultot
a munkaerőpiacon, de ha a maszkulin többségű munkahelyen rápaskolnak a
fenekükre vagy férfimód életre-halálra kell küzdeni pozícióért, paripáért, profitért,
nos, akkor jogról meg erőszakról meg diszkriminációról visítozva elmenekülnek.
vagy épp befelé omlanak össze, csendben zokogva.

a többit a nőkről, meg a férfiakról nem szükséges ecsetelnem, mindenki gondolja tovább. a
lényeg: aki mindezek végeredményeképpen nem lesz meleg vagy nem marad hivatásos
szingli, azon ember formájú statisztikai adatok házasságainak / együttéléseinek
fele válással / különéléssel végződik.

mert nem tanulnak meg valós, konkrét, személyes sorsukra szabott emberi problémákat
megoldani. mert ott van nekik a kreált, virtuális problémavilág. mert a médiumoknak
hála, éjjel-nappal széles vásznon vagy a hálózat csapdájában rághatják mások
manipulált gittanyagát. így nem csoda, ha 20-30-40 éves korára sem nő fel az
emberek többsége ( többek között ) arra a szintre, hogy a legszebb és
legszentebb MÁSságot: a férfi és nő közti különbséget békében és szeretetben
megtanulja kezelni, elfogadni.

mindeneknek előtte erre kellene gombot varrni.

szerintem.

(feleség)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.