Évértékelő-értékelő
2013.01.27. 13:38
A tegnapi napon a Jobbik Magyarországért Mozgalom országos elnöke, Vona Gábor tartott évértékelő beszédet. A több mint egy órásra nyúlt beszéd azonban - szerencsére - csak részben illethető az"évértékelő" fogalmával. A beszéd nagyobbik, és számomra érdekesebb része nem az elmúlt év történéseit elemezte, hanem egyrészt ideológiai alapvetéseket tartalmazott, másrészt konkrét cselekvési terveket fogalmazott meg néhány fajsúlyos kérdésben.
A jelen írás célja elsősorban az, hogy szubjektív szempontok alapján kiemelje azt a néhány csomópontot, mely mélyebb elemzésre érdemes, másodsorban pedig, hogy vonalvezetőként szolgáljon mindazok számára, akik nem elég türelmesek ahhoz, hogy teljes terjedelmében végignézzék az előadást.
Elemzésem alapjául az ezen a linken megtalálható YouTube videó szolgált, így az időbeli hivatkozások is erre az anyagra értendőek. (Zárójelben megjegyzem, gyalázatos a hangminőség. Elég amatőr dolog, hogy nem képesek a jobbikos hangmérnökök értékelhető jelet kiszenvedni a technikából...)
1. AZ ÁLLAM
14:55-nél hangzik el az első elemzendő mondat: Milyen államot akar hát a Jobbik? A választ is megkapjuk: Erős állam, mely erő nem az állami terhek beszedésében, hanem az állami javak és az állampolgárok védelmében mutatkozik meg. Olyan állam azonban, mely egyszerre őrzi, védi a múlt hagyományait, de kellő rugalmassággal képes választ adni a kor kihívásaira. Tehát nem értéksemleges, hanem értékőrző állam a koncepció lényege.
Azt gondolom ehhez az elképzeléshez talán a jelenkori Japán áll legközelebb, ahol egyszerre van jelen a hagyományok tisztelete és a modernitás igénye. És ami még ennél is fontosabb: spirituális síkon is meg tudták valósítani azt az egységet (vagy kettősséget, nézőpont kérdése), amelyet Vona Gábor már több írásában is szorgalmazott a Barikád újságban, nevezetesen, hogy az ősi japán vallással, a sintoizmussal kéz a a kézben jár a később felvett vallás, a zen buddhizmus. Valami ilyenre gondolhat Vona Gábor is, amikor a magyarság ősi vallását és a kereszténység összebékítését szorgalmazza. A lényeg a társadalom respiritualizációja, mely egyedüli gyógyírként szolgáhat a megroppant erkölcsi és morális gerincű magyarság számára.
A Jobbik által elképzelt állam tehát "erős, fejlesztő és hagyományőrző".
16.36-nál hangzik el az egész beszéd talán legmagasabb szintű eszmefuttatása, melyhez hasonló, bevallom, nem nagyon emlékszem, hogy valaha magyar pártpolitikus száját elhagyta volna. Ezzel a mondattal fényévekre kerül Vona Gábor az elmúlt 22 év pártvezérei, szónokai szintjétől és valódi államférfiként érvel, amikor a következőket mondja:
"A vallások feletti, egyetemes emberi hagyományt védi és aktualizálja a jelenben, a szellemileg értékest segíti és támogatja."
Jól jegyezzük meg ezt a mondatot és hívjuk újra meg újra majd segítségül és érvként, ha a Jobbikot nácizmussal, fasizmussal, rasszizmussal, antiszemitizmussal vádolók kórusban okádják ránk hazugságaikat.
2. A TÁRSADALOM
Milyen társadalmat akar a Jobbik? (17.27-nél)
Mindnekelőtt organikus (tehát szerves) társadalmat, amelyben minden társadalmi csoport és egyén pontosan tudja mi a feladata. A jogok mellett a kötelességeknek és az érdemeknek is szerep jutna. Minden ember méltósággal jön erre a világra, ám a méltóság miatti tisztelet csak azokat illeti meg, akik ezt a méltóságukat megőrzik és ennek megfelelően élik életüket.
3. A GAZDASÁG (18.10-től)
Ismét felbukkan a Jobbik választási programjából már ismert "ökoszociális nemzetgazdaság" fogalma, melyet most ki is bont az elnök. Eszerint ez a gazdasági modell három prioritást helyez előtérbe:
- a környezettel és a világgal való harmóniát
- a társadalmi-szociális igazságot
- a nemzeti önrendelkezést.
A beszéd egyik - elsőre talán - legmeghökkentőbb állítása is itt fogalmazódik meg. Eszerint sem a Fidesz, sem az Mszp-E14-DK nem kívánja ezek egyikét sem megvalósítani, egyedül az LMP az, amely legalább egy elvet - nevezetesen a környezettudatosságot - zászlajára tűzte. Itt már Vona Gábor egy pillanatra jelzi, hogy a hagyományos jobb-bal osztatú politika meghaladott, de ezt csak azok értik igazán, akik rendszeresen és figyelmesen olvassák írásait. Sajnos sem a Jobbik tagság, sem a magyar társadalom nem készült még fel arra, hogy új törésvonalak mentén próbáljon gondolkodni a világról...
4. A JOBBIK BELSŐ ÉLETE (30.00-tól)
Az elnök világossá tette, hogy a 2012-es történések (kilépések, botrányok) egy párt fejlődésének természetes velejárói. Mind a párt liberálisai, mind a széljobbos tagjai kezdenek leválni a pártról. Ez pedig nem egy szomorú, hanem minden fájdalmassága ellenére is örvendetes esemény. Bizonyára lesznek még Pőszék (filo-viktoriánusok :)) és Lenhardtok (nemzeti szocialista nosztaligiázók), de ha így is lesz, még most távozzanak, mielőtt a kampányra való felkészülés finisébe fordul a párt.
A Jobbik tehát sem nem "szélsőséges őrült", sem "nem ment agyára a mérséklődés". Ezek az emberek akkor érezték, úgy hogy a "Jobbik elárulta a céljait", amikor ők nem tudtak valami hőn áhított pozíciót megszerezni. (Itt Vona Gábor vélhetően Lenhardtra utal, aki ugyebár tavaly nem tudta megszerezni az alelnöki jelöléséhez szükséges, elégséges számú ajánlást.)
36.20-tól pedig egy kis "Ideológiai alpismeretek Jobbik-szimpatizánsoknak":
"Ígértem én valaha bárkinek is, hogy a Jobbik koalícióra akar lépni a Fidesszel? (...) Ígértem én valaha bárhol bárkinek azt, hogy a Jobbik egy náci párt lesz?"
Majd végül egy egyelőre még címzettjeit tekintve homályos, de annál karakánabb kijelentés: "Sőt tovább megyek: engem az sem érintene tragédiaként, ha a Jobbik egy napon úgy gondolná, hogy ő maga akarja megváltoztatni ezt az utat. De akkor meg a pártnak kellene keresnie egy másik vezetőt." Hogy valódi címzettjei vannak ennek a mondatnak, affelől semmi kétségem nincsen, mint ahogy abban is biztos vagyok, hamarosan kiderül, kik azok akik elszigetelni és gyengíteni akarják az elnök személyét még jelenleg is párton belülről...
Szakmaiság és radikalizmus közt nem lehet mesterségesen ellentétet szítani, mert a kettő kéz a kézben kell járjon a Jobbik soraiban. A jelszó: hazafiasság és bátorság. Hagyományőrzés és korszerűség.
5. ÉRTELMISÉG-DEFICIT (47:38)
A beszéd legkevésbé jól sikerült része véleményem szerint a "Magyar Tavasz Mozgalom" életrehívása. Ez a mozgalom (melynek sem szervezeti formáját, sem vezetőit, sem működésének alapjait nem ismerjük) arra lenne hivatott az elnök szerint, hogy a Jobbikhoz hívja a fiatal magyar értelmiséget és keretet biztosítson számukra az együtt gondolkodára (gondolom én...).
Sajnos meg kell állapítsam, Vona Gábor fordítva üli meg a lovat értelmiség-deficit témakörben. Az értelmiség ugyanis nem akkor fog a Jobbikhoz közeledni és felvállalni ország-világ előtt pártszimpátiáját, ha egy százhuszonkettedik újabb mozgalom deklarája, hogy ennek így kell lennie, hanem ha azok a személyek és eszmék végérvényesen elhagyják a mozgalmat, melyek taszítják a nemzeti érzelmű értelmiséget.
Kissé durva lesz, amit most mondok, de addig, amíg egy értelmiséginek, aki történetesen a Jobbikkal szimpatizál, olyan fogalmak miatt kell szégyenkeznie és magyarázkodnia, mint "tiszaeszlározás", "budaházyzás", "zsidóbűnözés", "kuruc.info", "Betyársereg", soha nem fognak közeledni a Jobbikhoz nyilvánosan. Gyöngyösi Márton "listázását" szándékosan nem írtam ide, mert az nem alpári gyűlöletből vagy ostobaságból táplálkozik, mint az előbb említett fogalmak, hanem ott tényleg egy tudatos és gonosz félremagyarázással állunk szemben.
Szóval az a gyanúm, előbb embereknek kell távozniuk, hogy emberek jöhessenek. Kérdés, hogy Vona Gábor ezt tudja-e és ha tudja, vajon komolyan gondolja-e az értelmiség meghódítását, és ha komolyan gondolja, van-e hozzá elég ereje a párton belül, szembemenve ezzáltal még az elnökség több tagjával is...
6. HÉT VEZÉR TERV
Jelen pillanatban úgy érzem ez még egy kiforratlan, további munkára váró koncepció, melyet talán nem is volt szerencsés idekeverni, mert ez inkáb a párt választási programja kell legyen és tovább is terhelte az eddigre már bizonyára a sok információtól telebeszélt fejű hallgatóságot. Így most ennek ismertetésétől eltekintenék, mivel meggyőződésem szerint lesz még erről szó később, ha eléggé érett lesz az alapjául szolgáló szakmai munka.
Csak egy elemet emelnék ki belőle, mely figyelemre méltó és eddig még én személy szerint nem halottam sehol, ez pedig a lengyel-magyar-horvát regionális együttműködés koncepciója.
7. A MAGYAR FÖLD (1:07:06)
Nem túlzás azt állítanunk, hogy Magyarország sorsa a magyar föld sorsával egybeforrt. A huszonnegyedik órában vagyunk jelenleg, amikor nincs helye széthúzásnak, pártoskodának. Végre Vona Gábor nyilvánosan is felvállata azt, hogy Ángyán József - aki mára ikonikus magasságokba emelkedett közszereplővé vált - segítségét kérje nyilvánosan a magyar föld megvédése érdekében.
"Így kinyújtom a baráti jobbunkat Ángyán József felé." - Egy újabb történelmi pillanat: ellenzéki magyar párt vezetője nyilvánosan még soha nem kérte egy kormánypárti képviselő segítségét nemzeti sorskérdésben. Ez egy újabb bizonyíték Vona Gábor államférfiúi képességei mellett.
A Magyar Tavasz Mozgalom ködös víziójával ellentétben talán alappal bízhatunk abban, hogy a most javasolt Nemzeti Földvédő Kerekasztal valóban létrejön és Ángyán József pedig, felismerve történelmi feladatát, ennek a mozgalomnak az élére áll.
8. EGY KIS AKUÁLPOLITIKA
Vegyük ki a felsorolásból a Jobbik népszavazás kezdeményezését, melynek röviden az a lényege, hogy ha egy családon belül valakit erőszakos (?) bűncselekmény elkövetése miatt elítélnek, vonják meg az esetleges szociális segélyt a teljes családjától.
Ez egy olyan javaslat, amely nagyon tiszteletre méltó és abszolút egyezik egy normális ember erkölcsi felfogásával, azonban nyilvánvalóan kivitelezhetetlen nem csak alkotmányossági, de praktikus okokból is. Nem kívánok tippeket adni az érintetteknek (bár nem nagyon hiszem, hogy bármit - legfőképpen, hogy ezt a blogot - olvasnák), de már most jelzem, hogy ezernyi kiskaput rejteget a javaslat. Kíváncsian várom, hogy kiállja-e a felvetés az akotmányosság és a kivitelezhetőség próbáját és elég ügyesek-e a Jobbik mellett tevékenykedő jogászok ennek leküzdésére, de őszintén szólva szkeptikus vagyok ebben a kérdésben.
Már látom lelki szemeim előtt a Vona Gábor vérére éhes újságírói siserehadat, azzal a vágyukkal, hogy majd jól földbe dorongolják az elkövetkező napokban mind az írott mind az elektronikus médiában. Nem lesz könnyű dolga az elnöknek de legalább egy ideig megint az egész közvélemény a Jobbikról fog beszélni. Remélhetőleg ezúttal pozitív előjellel...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Joszip 2013.01.27. 16:56:54
Én nem értek egyet a kollektív büntetéssel, mert egy cigánycsaládnál az apa bűne miatt ez a törvény a gyerekeket a biztos nyomorba taszítaná, és ők is a bűn útjára lépnének.
Valószínűleg csak rontana a helyzeten.
gazdelemző 2013.01.27. 20:55:25
Annak meg hogy az apa bűnéért szenvedjenek az anyák és gyerekek, semmi értelme nincs és még igazságtalan is! A föld védelme és sok más is nemes szavak(többet igazán csak a konkrét tervek után lehetne mondani) de ez a család kollektív bűnössé tétele 1 ember bűne miatt, akit talán nem is érdekel mert nem érdekli a családja és felelőtlen... hát számomra ez elfogadhatatlan!
De való igaz hogy szívesen vitatkoznék gazdasági kérdésekről jobbikos értelmiségiekkel! Sajnos a legtöbb párt értelmiségi rétege már lekopott.
Engem meg már mocsok libsiztek, náciztak és komcsiztak is le szóval szerencsére immunis lettem rá :)
De ha tudsz jobbikos közgazdász oldalt akkor nyugodtan küldd el nekem.
Kelemen Csaba 2013.01.28. 10:27:30
A kollektív büntetés körébe nem tartozik az, hogy folyamatosan emlékeztetnek, sőt az adódból támogatják a háború túlélőinek egy részét? Szerintem te sem azonosulsz azokkal a tettekkel, nézetekkel és lehet, hogy nem is éltél akkor.