Egy évvel ezelőtt már írtam egy elemzést a Jobbik elnökének évadnyitó gondolatairól. Most eltelt egy újabb év és ismét elérkezett az évértékelők időszaka, melyet szokás szerint a Jobbik és Vona Gábor (továbbiakban: VG) kezdett meg a többi pártot megelőzve.

Jelen írásom a beszéd kronológiáját követi és amelett, hogy megpróbálja azt hűen ismertetni, tartalmazza az egyes felvetések nyomán bennem kialakuló gondolatokat, melyek nem biztos, hogy minden esetben csak az elnök által kimondott tartalmakat jeleníti meg, hanem néhány esetben azok kritikáját, vagy éppen továbbgondolását is magában hordozza.

Az elnök egy ellentétpárral kezdi, mely a Való Világ és a Jobbik által kimondott valóban "való világ"  közti fundamentális különbségekre mutat rá. Egyfelől van a szellemi rabszolgalétben tartott, vegetáló masszává préselődött magyarság, másfelől itt vannak a valódi problémakat felismerő, kimondó és azok megoldásáért tényleg tenni akaró jobbikosok, akik most már nem csupán részt kérnek a hatalomból, de egyenesen a győzelem a cél.

VG ezután az ún. rendszerváltás utáni 24 év legtragikusabb hibáinak felsorolásába kezd, melyek az ő szemleléletes hasonlatával élve nem csupán a fekete levest, de egy komplett "fekete menüsort" jelentettek a magyarságnak. És hogy mik voltak ennek a menünek a fogásai?
- az állami vagyon elherdálása (közkeletű nevén a privatizáció, melynek időszaka az ellopható vagyon hiányában már lezárult)
- államadósság kérdése és az újratargyalás elmulasztásának végzetes hibája
- komplett nemzetgazdasági ágak megszűnése (bányászat, gépgyártás, élelmiszeripar, feldolgozóipar és még hosszasan lehetne sorolni)
- az EU-hoz való csatlakozás egyértelműen negatív mérlege (EU-tanázia)

Ezekkel a be nem váltott ígéretekkel, reményekkel szemben hogyan alakult a Jobbik elmúlt egy éve? Itt három területet említ VG, melyet a Jobbik kiemelten kezel és próbál megoldást találni:

Az első a külföldre vándorlók, az ún. szociális emigránsok helyzete, mely ötszázezer embert jelent. Ez a szám önmagában mutatja az elmúl 24 év totális kudarcát. Erre a választói rétegre kiemelten kíván koncentrálni a Jobbik. Ez egyébként egy igen eredeti ötlet, mivel egyetlen párt sem figyel erre a választói rétegre, hiszen mindegyik bűnösnek érzi magát a kialakult helyzetért. Kérdés, hogy ebben a félmilliós masszában valóban olyan sok Jobbik szimpatizáns található-e , ahogy VG feltételezi, vagy pedig már egy olyan rétegről van szó, akik identitásukat és józan eszüket is elhagyva feloldódtak a nagy nyugati liberális demokráciák globális olvasztótégelyében.

A második a devizahitelesek helyzete. Ez egy valóban súlyos probléma, ahol csak a Jobbik képvisel olyan radikális megoldást, ami véglegesen rendezheti a bajba jutott hitelkárosultak helyzetét (felvételkori értéken forintosítás stb.). Régóta működik a Devizahitelügyi Kerekasztal is a párt kezdeményezésére. A Jobbik februártól országos tünteteseket szervez a civilekkel együtt, elsősorban helyben. Reméljük ez nem csak ígéret szintjén valósul meg.

A harmadik pedig a sokat emlegetett földkérdés. Ebben a Jobbik álláspontja kérlelhetetlen és a legmesszebbmenőkig radikális, ahogyan azt az elhíresült pulpitus-foglalás is mutatja. Itt nincs lehetőseg sem kompromisszumra, sem tovább hátrálásra. Az Anyaföldvédelmi Kerekasztal, melyet a Jobbik hívott életre, ezt a kérdést vizsgálja és dolgoz ki megoldási javaslatokat. A héten népszavazási kezdeményezéssel áll elő a párt a földforgalmi törvény megváltoztatása érdekében.

De mit is tettek ezen idő alatt a politikai ellenfelek? Baloldalon összeállt az "Alkalmatlanok Szövetsége" tagja közt tudva az egykori nemzetrontó SZDSZ vezetőit is, illetve azon renegát LMP-s politikusokat is, akik anno azzal lettek ismertek, hogy éppen Bajnai és Gyurcsány ellen szerveződtek. Most pedig ott állnak ezek mögött a bukott miniszterelnökök mögött. Erre mondja a Szentírás Péter Apostol II. levelében , hogy a "megfürdetett disznó újra sárban hempereg". VG nyugodtan idézhette volna tovább is a gondolatot, mely szintén a helyzetre illik: "a kutya visszamegy ahhoz, amit kihányt". :)

Mi újság a Fidesszel? "Nesze sánta, itt egy púp" :) A Fidesz az illúziókeltés kormánya: jobbikosként beszél, emeszpésként cselekszik. VG ironikus felsorolásban érzékelteti, hogy a Fidesz sikerpropagandaja mögött valójában semmi nincsen. Nincs tehát más: három párt között lehet választani. A pártelnök kissé naív felajánlást tesz: legyen a miniszterelnök-jelöltek közt egy hármas vita a programokról. Nos, ez az ami 2014-ben egészen biztosan nem fog bekövetkezni. :)

Elkészült a Jobbik választási programja is, mely a nem túl ütős, "Kimondjuk. Megoldjuk." címet viseli, mely így leírva még kevésbé néz ki jól, mint kimondva. Ha esetleg vessző került volna a két ige közé... A "Radikális változás" nekem személy szerint jobban tetszett, de azóta eltelt négy év és most már a kormányképesség bizonyítása az egyik cél. Nyilván ennek fényében készült ez az új szlogen.

A szlogen háttere egyébként pofonegyszerű: előbb a problémák kimondása, majd a megoldási javaslatok felvázolása következik. A 3 fő célkitűzés:
- munka
- rend
- elszámoltatás

Ez így elég szigorúnak tűnik. Egyszerre baloldali és jobboldali. Egyszerre múltba néző és jövőbe tekintő.

További prioritások a választási programban:
- határon túli magyarok ügye
- külpolitika
- közbiztonság
- elszámoltatás

Ezeket a területeket elemezni részletesebben szükségtelen, mivel aki figyelte a Jobbik politikáját az elmúlt négy évben, az pontosan ismerheti a programpontok tartalmát. Röviden mégis:
- Határon túli magyarok ügyében: nem csupán a választások évében de azt követően is folyamatos figyelem
- Külpolitika kérdésében: lengyel-magyar-horvát tengely, illetve felmerül egy viszonylag új gondolat is az "eurázsianizmus" képében, amely gazdasági kérdésekben orosz-török-német orientációt  jelent. A gondolat bővebb kifejtését találhatjuk VG tollából a Magyar Hüperión harmadik számában, ahol ennek a gondolatkörnek a mélyebb, kulturális, filozófiai és eszmei kibontását kapjuk. Látható egyébként, hogy VG egyik kedvenc témája a külpolitika. Olyan nagyívűen és eredeti módon látja a világpolitika történéseit, mely csak kevés mai magyar politikus sajátja. Külön öröm, hogy Vona Gábor mellett a Jobbiknak van egy Gyöngyösi Mártonja is, aki a külügyek terén méltó párja az elnöknek és látható módon abszolút azonos módon gondolkodnak ebben a témában (is).
- Közbiztonság terén: csendőrség, halálbüntetés, önfenntartó börtönök, kémiai kasztráció. Ezek a tipikus jobbikos toposzok évek óta változatlanok és bőven adnak okot a vitára, mint ahogyan a jelen sorok írója sem ért egyet például a halálbüntetés bevezetésével. Egy azonban biztos: a kérdésről beszélni kell, nem lehet ezeket a súlyos ügyeket tovább a szőnyeg alá söpörni.
Ide tartozik még a cigány-magyar együttélés is, ahol a Jobbik programja szintén változatlan, azonban az utóbbi hónapokban - nagyon helyesen - kevésbé frekventált téma.
- Elszámoltatás kérdésköre: mentelmi jog eltörlése, visszahívhatóság, ügynöklisták nyilvánosságra hozása, titkosítások feloldása, az országgyűlési képviselők számára dupla büntetés. Ezek látszólag kevésbé divatos témák, de meg kell mondjam, hogy a hagyományos "nyugati típusí demokráciával" ezek az elvek - pontosabban néhány közülük - mennek leginkább szemben. Megítélésem szerint a felsorolt elképzelések - kisebb korrekciókkal - abszolút támogathatóak, bár igaz, ha ezek megtörténnének, azzal Magyarország végleg eltávolodna a langymeleg tömegdemokráciák önsorsrontó és önfelszámoló körforgásától.

Megszokhattuk már, hogy VG évértékelői mindig több szinten szólnak az emberekhez. Most sincs ez másképp. A beszéd utolsó harmadában immár menetrendszerűen jön a kicsit elvontabb, magasabb szintű eszmefuttatás. Itt domborodik ki a Jobbik elnökének igazi arca: a távlatok és víziók közt otthonosan mozgó, filozófiai ihletettségű, gondolkodó ember.

Ezúttal egy ilyen elméleti jellegű téma hangzik el: a magyarság szellemi egyesítése. Ez az immateriális cél, mely Vona Gábort mozgatja. Ha valaki ezzel nincs tisztában és nem érti ennek mibenlétét és fontosságát, semmit nem ért abbból, mit és miért cselekszik az elnök. Politikájában folyamatosan tetten érhető a magasabb minőség felé törekvés, a mindent felülről való szemlélés igénye. Most sincs ez másként: alámerülés helyett felülemelkedést javasol olyan magasra, ahonnan minden látszik. Az is, hogy mindannyian "egy vérből valók vagyunk". Mindannyian Atilla unokái vagyunk.

Vártam még volna ennek a gondolatmenetnek a bővebb kifejtését és további hasonló gondolatokat, de tudomásul kell venni, hogy 3 hónappal a választások előtt inkább a gyakorlati célok megvalósítása a hangsúlyosabb.

Így ezután a kis szellemi kitérő után egy hirtelen - de nem meglepő - fordulattal vissza a kampányhoz. Az új választójogi törvény valóban az egyébként számos kritikára megérett demokrácia megcsúfolása. A választások puszta logisztikai feladattá, szavazatvásárlássá silányultak, amely vásárláson nyilván a legtömöttebb bukszával rendelkező Fidesz indul a legnagyobb eséllyel.

Mit tehet mégis a Jobbik, hogy megszólítsa a bizonytalanok körében egyébként országos támogatottságánál nagyobb arányban jelen lévő szavazókat?

Elsősorban fegyelmezettségre van szükség és arra, hogy a szimpatizánsok, mintegy két lábon járó médiumként, mindenhol sugározzák a Jobbik programját.

Másodsorban pedig töretlen hit a győzelemben, ami megítélésem szerint nem párosulhat irracionális elvárásokkal. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy minden egyes jó választási szereplés azt üzeni a választóknak, hogy ez a párt tartósan itt marad a politikai életben és igenis érdemes rá szavazni, mert előbb vagy utóbb hatalomra jut. Ennek egyik záloga, hogy a közvélekedéssel ellentétben a Jobbik mögött jóval több értelmiségi és szakember áll, mint azt a többi párt szeretné elhitetni a választókkal. Az államigazgatás és az egyetemek tele vannak "jobbikos alvó ügynökökkel", akik a megfelelő időben előlépnek majd a homályból.

A választási győzelem esetén nem lehet megkerülni azt a kérdést sem, hogyan viszonyul majd a külföld a Jobbik sikeréhez. Ebben a kérdésben megfeszített erővel dolgozott az elmúlt években a Jobbik, hiszen nyilvánvaló, hogy a jelenleg aktuális partnerek, az USA, Izrael és az EU nem fogja örömtüzek gyújtásával ünnepelni a Jobbik sikerét. Nemzetközi elszigeteltségben pedig nem lehet sokáig kihúzni. Ezért van szükség új és szilárd nemzetközi kapcsolatokra és ezért járt VG többek közt Törökországan, Oroszországban egyetemi előadásokat tartani, vagy akár Azerbajdzsánban üzletemberekkel tárgyalni. Ez az amit sokszor még jobbikos berkekben is értetlenség fogad: "ugyan minek utazgat ez a Vona a törökökhöz magát sztároltatni, amikor egyébkent is a törökök 150 évig uralkodtak rajtunk?" - hangzik a kérdés, és most talán helyre kerülnek ezek a mozaikok azok agyában is, akiknek szellemi hajnalodás helyett bizony alkony jutott osztalyrészül....

Bizakodásra azonban mindezek ellenére, vagy mindezek mellett, bőven van ok. Egyrészt az elnök szerint a Jobbiknak lesz a legjobb programja, másrészt a párt a fiatalok körében a legnépszerűbb. Az óriásplakát kampányok pozitív is mérleget mutatnak eddig, és Vona alruhás orzságjárásán tapasztalatak is bíztatóak.

Külön kiemelendő a 2013-as év három jobbikos időközi helyi választási sikere: Tuzsér, Monorierdő, Ásotthalom. Én magam egyébként úgy vélem, hogy a 2014-es választási év a helyi önkormanyzati választások szempontjából áttörés lehet a Jobbik számára. Megkockáztatom, hogy az egyesített baloldalt könnyedén megverik az összes kis- és közepes települesen és számtalan új jobbikos polgármestert ismerhetünk majd meg ősztől. A Fidesz egykori útját látva könnyedén elképzelhető, hogy az országgyűlési választások megnyerésének előfeltétele a helyi önkormányzatok jobbikosokkal való telepakolása. Idén ez utóbbira reális esélyt látok.

A beszéd legvégen Vona Gábor mint hadvezér szól a jobbikosokhoz. Ennek megfelelően szívbe és lélekbe markoló üzenetet és biztatást ad útravalóul az idei év három nagy csatájához.

Nagyon röviden értékelve a beszédet azt mondhatom, hogy a megszokott Vona-stílust láthattuk, hallhattuk. Tagolt, programszerű mondanivaló, humorosabb, könnyedebb feloldásokkal, majd bölcseleti magasságok és végül pátosztól átitatott lezárás. Az arányok most a választási évre való tekintettel a pragmatizmus, a mozgósítás irányába tolódtak el, de ez teljesen természetes egy ilyen helyzetben. Nem esett szó ugyanakkor a párt belső történéseiről, illetve az önmagát konkurenciának kikiáltó sértődöttek dühösen mocskolódó hazugságkampányáról. Ez szintén jó döntés volt, ugyanis nem kell még tagadással sem legalizálni nem létező erőket, másrészt érdemes a valódi problémákra és ellenfelekre koncentrálni.

Idén sem maradhattunk sajnos technikai probléma nélkül: az online közvetítés gyakorlatilag nem működött, vagy ha igen, akkor 2-3 perces kihagyások okoztak "balladai homályt" Vona Gábor mondanivalójában, másrészt sikerült a szervezőknek megtalálniuk az országban rendelkezésre álló Jobbik-logós pulpitusok közül a legszakadtabbat: a logóban a piros szín egyenesen pinknek volt mondható. Remélhetőleg nem értik ezt félre a politikai ellenfelek :D

A teljes évértékelő anyaga:

- férj -

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.