A zebra szeretett csíkos lenni. Volt benne valami bizarr, ami miatt úgy gondolta, jól is áll neki. Például, hozzá képest meglehetősen veszélyes állatok is hasonló mintázattal grasszáltak egy-két kontinenssel arréb vagy zizegtek távoli országok légterében.

Sőt, a zebracsíkokat nem csak állatok viselték. A csíkosság végigkígyózott az országhatárokon átívelő, örökzöld, emberi öltözködési szokások rendszerében is. Ott volt a pizsama és a rabruha. Az előbbit az illetékesek ugyan szűk körben, éjjel, a világtól elzártan hordozták, az utóbbit pedig tágabb körben, nappal, a világtól még jobban elzártan - de a csíkosság (mint olyan) határozottan ott volt. Tapinthatóan jelen volt. A zebraminta néma óceánként tömbösödött a múlandó divathullámok fecsegő felszíne alatt. S ha már víz- metafora, nem feledkezhetünk meg a matrózokról sem. Folyókon és tengereken át szállították fáradhatatlanul a csíkokba tördelt valóság felsőruházatba kódolt üzenetét. A zebrajelleg ott utazott az ő elgyötört testüket borító, borgőztől átitatott, csíkos pólóikba zárva. Minden egyes vihar élet-haláltánca belecsontosodott azokba a csíkokba. Minden kikötőben továbbatak a csíkok valami üzenetet. A zebrajelleg minden túlélt veszéllyel tovább gazdagodott, mélyült, terebélyesedett. Jelentése egyre bonyolultabbá és szövevényesebbé vált.

S a földön közlekedők ezt az üzenetet még tovább adták. Sugárzott abból is valami különösen morbid gyönyör, hogy a világ minden táján, Kongótól Üzbegisztánig (mondhatni, nemzetközi jelleggel) az emberek gyalogátkelőket létesítettek, szintén zebraazonos csíkozással. Sőt. Egyes extrém emberi nyelvekben - például a magyarban - még a neve is ugyanaz volt az útra festett jelzésnek, mint őneki. Az állatnak.

Ó, a néma, zebrusi áldozat, amellyel az úttestre festett csíkok alázatosan megadták magukat a járókelők taposó lábainak! S cserébe védelmet adtak ugyanezen tipróknak az őket fenyegető autók túlerejével szemben! Minden egyes, közlekedést túlélő gyalogos hálás lehetett az útra festett csíkoknak. Hálás lehetett - a zebráknak. S ez öntudatlan hála  -abrakadabra - belekódolódott a csíkokba, sok minden más üzenet mellé.

S ha már a kódnál tartunk... Két gyalogátkelés, két matrózkodás, két alvás között az emberek persze besétáltak a gombamód szaporodó üzletekbe, bevásárlóközpontokba. Oda, ahol az árukészletekről észrevétlen eltünedeztek a közérthető árcédulák, s átadták helyüket a vonalkódnak. A csíkok szempontjából tökéletesen értelmetlen hordozótárgyakon (diétás kutyatáp dobozán, szemöldökrángás-csillapító tablettán, lőszerraktárajtó-zsanéron) kis és nagy tételben, alacsony vagy magas árfolyamon cserélt gazdát naponta több milliárd, felbecsülhetetlen értékű, számozott csíküzenet. Az emberek létfenntartással és boldogsághormonokat (ideig-óráig) felszabadító tömeges fogyasztással egybekötve fáradhatatlanul kommunikáltatták önmagával a csíkvilágot. A pénztárig eljutni talán sokaknak erőfeszítésébe került. Rengetegen életüket és vérüket áldozták, amíg odaértek. De a lényeg: a zebramintás vonalkódok gazdacseréje már gyorsan és fájdalommentesen zajlott. És - érthetetlen módon - semmilyen áldozat nem tántorította el a további csíkcseréktől az embereket.

A zebraminta így szabadon alvó, rabként járkáló, földön, vízen, levegőben egymást nem ismerő lények lassan, csendesen, de biztosan növekvő mozgalmát építette ki. Családias szavak és közös célok, mosolyok és közös érdekek nélkül. Spontán, nagy erőkkel összetartozó, globális csoport formálódott fokozatosan, melynek titkos jelképe (és egyben üzenete) nem volt más, mint maga a csíkozás. Olyan titkos volt, hogy a csíkhordozó tagok maguk sem tudtak róla. Számuk - s rajtuk a jel, a csíkok száma - azonban napról napra nőtt. 

A zebra csendesen elmosolyodott. Rávillantotta - lóéhoz hasonló  - fogait egy közelben legelésző - csíkmentes - gnúra. Még érik a türelem majomkenyérfáján az uborkatermés. Ám egyre közelebb a nap, mikor az első, csíkos nukleáris űrrakéták elindulnak és sávosra bombázzák a még türelmesebb Androméda-ködfelhőt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.