Lenhardt Balázs - aki láthatóan élethivatásának tekinti a Szegedi Csanád elleni kereszteshadjáratot - tegnap egy nagy lélegzetvételűnek szánt írást közölt a vélhetően általa szerkesztett "Antiszegedi.com" oldalon, Zsákutcában a Jobbik címmel.

Arról a Lenhardt Balázsról beszélünk, aki eredetileg azzal kereste meg a Jobbik vezetőségét, hogy szeretne szakpolitikusként segíteni a pártnak, majd kis idő elteltével - miután már parlamenti képviselővé avanzsált - bejelentete, hogy a szakpolitikus helyett mégis inkább botrányhős szeretne lenni. Aztán amikor ennek a vezetőség nem nagyon örült, elszabadult hajóágyúként csapkodni kezdett maga körül, míg végül a nagy hadonászásban előbb frakción, majd kisvártatva párton kívül penderült. Azóta kétesebbnél kétesebb figurákkal és szervezetekkel mutatkozik együtt: hol Endrésik Zsoltot öleli keblére, hol izraeli zászlót éget, hol pedig a vegytiszta nemzeti radikalizmus egyedüli hiteles apostolaként próbálja láttatni magát. Ember legyen a talpán, aki követni bírja ezeket a cikázásait.

A jelen cikk szempontjából valójában azonban nem is Lenhardt Balázs személye az érdekes, hanem az az embertipus, akit ő képvisel. Ők azok az egykori vagy még jelenlegi jobbikosok, akik csalódtak a Jobbikban, mert a párt képes volt fejlődést mutatni és a mozgalmi jelleg megtartása mellett bizony példás ütemben és módon elsajátította a parlamenti politizálás szabályait is. Ők azok, akik többre becsülik a jó kis "mocskoszsidózást" vagy "büdöscigányozást", ahelyett, hogy értelmes gondolatokat fogalmaznának meg. És ők azok is, akik miután csalódottan veszik tudomásul, hogy a Jobbik nem lett sem náci, sem hungarista párt, alpári stílusban és fröcsögő nyállal írják be a Facebook kommentekbe, hogy "Nem ezt ígérted, Vona!".

Ugyan végig lehetne most mennünk a hivatkozott írás pontjain, cáfolva az abban rejlő állítások mindegyikét, de ehhez most sem kedvem, sem türelmem nincsen.

Úgy gondolom, inkább egy élő példával kell megvilágítani a Lenhardt által írtak tarthatatlanságát. Ez a példa pedig egy személy, nevezetesen Gyöngyösi Márton.

Nézzük mit is gondol Lenhardt Balázs a szakpolitikusokról: "Ehelyett jött az öltönyös „szakpolitizálás”, a törvényjavaslatok és módosítók üzemszerű és abszolút felesleges gyártása, hiszen a kétharmad kényelmesen söpri le még a napirendre vételüket". Majd később: "Erre pedig nem alkalmasak az öltönyös, nyakkendős szakemberek, akármilyen okosakat is mondanak, hanem olyanokra van szükség, akik harcolni tudnak és akarnak"

Látható tehát, hogy Balázsunk mély megvetéssel és undorral tekint a szakpolitkusok irányába. Kikről is van itt szó elsősorban? Balczó Zoltánról, Hegedűs Tamásról, Gyöngyösi Mártonról. Ők azok, akik a vörös posztó Lenhardt szemében. Ők azok, akik nem eléggé "harcosak", hanem csak nyámnyila, öltönyös szakpolitikusok. Ők azok, akik minden, ami ő nem lehet: értelmes, intelligens, úriemberek, akik nemzeti radikalizmus iránti elkötelezettségéhez szemernyi kétség sem férhet. Ők azok, akik nem keverik össze a radikalizmust az öncélú extrémizmussal és akik a radikalizmus tartalmi aspektusára helyezik a hangsúlyt a formaiakkal szemben. Ők azok, akik nem attól lettek értelmiségiek, mert diplomájuk van, hanem attól mert annak születtek, azt hordozzák a génjeikben.

Adva van tehát a gyűlölt ellenség: a nyakkendős-öltönyös szakpolitikusok kasztja, és adva van az igazi harcosok, a "true-warriorok" (amiről nekem speciel a Manowar zenekar true metalnak nevezett nevetséges, giccsbe hajló ön-paródiája jut eszembe) csapata. A warriorok minden izmukat megfeszítve küzdenek, hogy minél nagyobbat, minél feltűnöbbet szóljon néhány performanszuk. Tiszaeszlároznak, IMF székházban emberkednek, izraeli zászlót égetnek. Egyszóval teszik, mit megkövetel a haza. (Szerintük.)

Aztán hirtelen feltűnik egy vékony keretes szemüvegű, öltönyös-nyakkendős úriember és olyat talál mondani a magyar parlamentben, ami egészen Washingtonig meg Tel-Avivig elhallatszik. Döbbent csend a warriorok soraiban. "Hogy lehet az, hogy mi itt még a Führer szellemét is megidézzük, mégsem figyel ránk a kutya sem, ez a nyikhaj kis köcsög szakpolitikus meg egyet szólal fel és máris ettől zeng a világsajtó?" Nem értik az összefüggést és a helyzetet. Hogyan is érthetnék?

Akkor most elmagyarázom.

Égethettek ti bármennyi izraeli zászlót, "chanádozhatjátok" bármikor Szegedi Csanádot, tiszaeszlározhattok, IMF székház foglalósdizhattok akármikor, akkor sem fog rátok figyelni a kutya sem. Ennek pedig egy oka van.

Titeket senki nem vesz komolyan.

Tudom hogy fáj, de ez a helyzet. Ugyanis kizárólag azokat az általatok lesajnálva kezelt öltönyös-nyakkendős szakpolitikusokat veszik komolyan, akik annyira nem akartok és nem is tudtok lenni.

Ha egy Gyöngyösi mondja azt, hogy meg kell vizsgálni az izraeli-magyar kettős állampolgárok nemzetbiztonsági kockázatát, arra odafigyel mindenki. Mert ő már bizonyított, ő már letett valamit az asztalra. Ő éjszakánként nem azzal töltötte az idejét, hogy botrányhős szeretett volna lenni, hanem jegyzetelt, figyelt, elemzett és szintetiztált. Olyat tett, amire ti soha nem lesztek képesek: értelmesen gondolkodott.

A fenti példával tehát azt kívántam érzékeltetni, hogy hiába üvöltöznek sebzett farkas módjára a lenhardtok, senki nem figyel rájuk. Nyilvánvaló, hogy nem extrémista harcosokra van jelenleg szüksége a Jobbiknak, hanem terhelhető értelmiségiekre. Akik szavára figyel az ország és a világ. Nem csak a sarki kocsmában a haverok.

Vona Gábor - évértékelő beszédje alapján - felismerte ezt a súlyos hiátust és meg is hirdette a Magyar Tavasz Mozgalmat a nemzeti érzelmű értelmiség, a jövő szakpolitikusai, a jövő Gyöngyösi Mártonjai számára.

Sokkal inkább tűnik tehát úgy, hogy nem a Jobbik, hanem Lenhardt Balázs kormányozta magát zsákutcába. És ti, kedves csalódott jobbikos barátaim vigyázzatok, és ne kövessétek őt ebbe a zsákutcába. Ennek a zsákutcának a végén ugyanis csak a gyűlölet,az irigység, az ostobaság és egy kefebajuszos alacsony kis osztrák ácsorog...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.