Napi szinten járva-kelve az internet virtuális útvesztőjében és olvasgatván a nemzeti radikálisok különböző fórumait, blogjait, oldalait, egyre inkább megerősödött bennem az a felismerés, hogy számtalan kibeszéletlen ideológiai kérdés terheli ezen oldal mindennapjait. Az említett ideológiai kérdések sorában talán legneuralgikusabb problémaként az úgynevezett „zsidókérdés” bukkan fel. Más szavakkal: antiszemita párt-e a jobbik?

Erre a kérdésre egészen egyszerű választ adnunk. Elég csak fellapoznunk a Jobbik 2010-es választási programját, a Radikális változást. Ez a program ugyanis nemhogy nem tartalmaz antiszemita vagy akár rasszista kitételeket, utalásokat, megoldási javaslatokat, hanem éppen ellenkezőleg, ahogy Morvai Krisztina előszava is bizonyítja, az emberi méltóságot helyezi a középpontba. Megállapíthatjuk tehát, hogy a Jobbik mint párt semmiképpen nem nevezhető antiszemitának, hiszen mi más bizonyítaná legautentikusabban egy párt céljait, mint választási programja.

Természetesen arra a kérdésre, hogy antiszemita-e a Jobbik tagsága már nem lehet ilyen egyértelmű választ adni. Meggyőződésem, hogy a többség nem, vagy legalábbis semmiképpen nem antiszemita abban az értelemben, amelyben a Boldogok a sajtkészítők blog Így gondozd a rasszistádat c. zseniális írásában az antiszemitizmus fogalmát próbálja definiálni. Azonban a tagság egy része vitán felül álló módon zsidógyűlölő. Bevallom, számomra kissé érthetetlen, hogy mivel már a fentebbiekben bizonyítást nyert, hogy a Jobbik programjai szintjén nem antiszemita párt, így ezek az emberek miért a Jobbik tagságát gyarapítják és mérgezik. Ennek oka talán az lehet, hogy vagy nem olvasták a Radikális változás című programot vagy ha igen, egész egyszerűen nem értik az abban foglaltakat.

Ha már azonban az állapot adott, vagyis a Jobbik tagságát szép számmal gyarapítják antiszemita lózungokra fogékony honfitársaink, hogyan lehetne mégis meggyőzni őket arról, hogy vagy változtassanak ezen nézeteiken vagy ha már erre nem képesek, legalább ne hangoztassák őket jobbikos minőségükben? Két érv áll rendelkezésemre.

Az első – hogy úgy mondjam – a "földszintesebb" érv, a második pedig egy kissé elmélyültebb gondolkodást igényel:

1. Jelenleg a Jobbik valahol 15 és 20 % körüli támogatottságra számíthat egy országgyűlési választás alkalmával. Tendencia, hogy immár egy éve ez a támogatottság lassan, de biztosan csökken. A csökkenésnek több oka is van, azonban ezen okok közül minden bizonnyal nem elhanyagolható szerepet játszik, hogy mind a fideszes mind a balliberális média sikerrel tudta rásütni a Jobbikra az antiszemitizmus bélyegét. Azonban nem csak a média felelős amiatt, mert a támogatottság csökken, hanem az egyes Jobbik-szimpatizánsok vagy tagok is sokat tettek azért, hogy ebből a gettóból ne tudjon a párt kitörni. A 2010-es választási eredmények elérésében nem kis szerepe volt a Jobbik erőteljes hangvételű cigányság- és multinacionális nagytőke (értsd: zsidó nagytőke) kritikájának. Azonban teljességgel nyilvánvaló, hogy a magyar társadalom többségét taszítják az antiszemita felhangú nyilatkozatok, egész egyszerűen azért, mert a magyar társadalom nem antiszemita. Így könnyen levonható tehát az a következtetés, hogy ha túl sokat és túl hangsúlyosan jelenik meg mind a Jobbik bizonyos vezető politikusai, mind pedig az egyszerű tagság / szimpatizánsi réteg részéről az antiszemita felhangú kommunikáció, akkor az önmagában gátolja a párt választói rétegének szélesítését. Aki ugyanis nem antiszemita, és elutasítja az antiszemitizmust, azt soha nem lehet antiszemita szólamokkal, zsidó világösszeesküvésről szőtt zavaros elméletekkel egy politikai párt szavazói közé csábítani.
A fenti gondolatmenet lényegét egy jelmondatban összefoglalva: ne zsidózz, mert gettóba zárod a saját pártodat.

2. A zsidózással mint olyannal azonban nem csupán szavazatmaximalizálási szempontok miatt van probléma. Ezen blogbejegyzés szerzője mélyen elítéli Izrael állam fasisztoid, háborús agresszor viselkedését, továbbá szintén elítéli az izraeli vagy zsidó származású üzletemberek mindenen átgázoló, gátlástalan szemléletmódját, elítéli továbbá az úgynevezett „holokausztipar” működését, melynek célja, hogy mesterségesen fenntartson egy állandó náciveszélyt, mely igazolásul szolgálhat mind Izrael állam, mind pedig egyes zsidó identitású gazdasági érdekcsoportok jogellenes és erkölcstelen tevékenységéhez.

Mégis, mindezek ellenére úgy gondoljuk, hogy a „zsidó” szó nem használható sem szitokszóként, sem pedig olyan célból, hogy ezzel jelöljük meg bizonyos személyek származását vagy vallását, olyan esetekben, amikor a származásnak vagy a vallásnak semmi jelentősége nincs az adott cselekedet szempontjából. Ezen sorok írója vallja, hogy önmagában a zsidósághoz való tartozás – jelentsen ez bármit is – semmiféle negatív jelentéstartalommal nem bír. Sajnos a Jobbik parlamenti képviselői között ezen gondolatmenetem vélhetően nem okozna osztatlan elismerést. Vannak ugyanis olyanok, akik mindenféle szívfájdalom nélkül odabiggyesztik például Szegedi Csanád neve elé - mintegy eposzi jelzőként -, hogy zsidó áruló. A keresztnevét pedig rendszeresen így írják: Chanád. (Természetesen Szegedi Csanád személyét és cselekedeteit jómagam is rendkívül negatív színben látom). Meggyőződésem, hogy mind a szimpatizánsok, mind pedig az országgyűlési képviselők egy része egész egyszerűen pártot tévesztett. Vannak ugyanis a Jobbiktól meglehetősen erősen jobbra álló pártocskák, szervezetek, melyben az antiszemitizmus elfogadott, sőt kívánatos attitűd, ahol a „zsidó” valóban szitokszó és a zsidógyűlölet közösségszervező erő. Hiszem, hogy a Jobbik nem az a párt, amely valamely népcsoport vagy vallási felekezet elleni gyűlöletben találná meg saját identitásának kohéziós alapjait. A lenhardtoknak és endrésikeknek szabad a pálya, próbálkozhatnak már meglévő neonáci, hungarista szervezetekkel vagy maguk is alapíthatnak hasonló szellemiségű mozgalmakat. Ez egyébként kifejezetten kívánatos is volna, hiszen akkor a többi szavazópolgár számára is nyilvánvalóvá válna, hogy kik és milyen eszmék mentén állnak jobbra a Jobbiktól. Így én magam csak bíztatni tudom a korábban említett urakat és szellemi elvtársaikat, hogy minél előbb hagyják el a Jobbik sorait, és szervezzék magukat egy vagy akár több pártba, mint egy nagy, boldog család.

Tisztában vagyok azzal, hogy fenti gondolatmenetem sok – önmagát jobbikosként definiáló – szimpatizánsban megbotránkozást, értetlenséget fog kiváltani, azonban talán valamiféle önigazolásként szolgál az, hogy néhány héttel ezelőtt Vona Gábor elnök és Gyöngyösi Márton a zsidó, ám anticionista Neturei Karta vezetőivel tárgyalt Budapesten. Így aki jobbikos létére ezen történés után is zsidózik – vagyis negatív értékítéletként használja a szót –, nem érti vagy nem fogadja el az elnök és a hozzá hasonlóan gondolkodó jobbikos vezetők véleményét. Záró gondolat: a várható támadások elkerülése végett már most egyértelműen jelzem, hogy nem vagyok sem zsidó származású, sem zsidó vallású.

(- férj -)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.